2.rész:Az ismeretlen

 Sziasztok!Meghoztam a második részt.Remélem tetszik majd! 

És szeretném megköszönni a kommentjeiteket,a 3 eliratkozót és a megtekintéseket.Nagyon jól esik!! :) ♥ Jó olvasást!! :D

Reggel korán keltem.Úgy 8 körül...

Kimentem a konyhába,kinyitottam a hűtőt,és csak akkor jöttem rá,hogy nincs semmi kajánk itthon.A francba...éhes vagyok.Működik egyáltalán a hűtőnk?Jessy-vel úgy beszéltük meg,hogy elmegy este felé valami kaját venni reggelire.Gondolom elfelejtette,vagy nem volt kedve.Pfff...jellemző.

Bementem a szobájába.Ott feküdt kiterülve az ágyon,fejjel a párnában.Első látásra olyan,minta meghalt volna.Nagyon aranyos volt.Bár kicsit rontotta az összképet,hogy horkolt...

-Jessy...Jess!Ébredj!-ráztam meg a vállát.

Nem reagált.Talán tényleg meghalt?Úristen....mi van ha megfulladt?!

-Jess...az ég szerelmére!Ébredj!Hallod?Ne csináld!-ráztam meg erősebben.

-Te ne csináld!Mi a francért rázogatsz hajnalok hajnalán?Elmentek otthonról?-kérdezte idegesen.

-Óh....szóval élsz!-könnyebbültem meg.

-Hogy a francba ne élnék.Mi van veled?!Megártott a londoni levegő?

-Nincs otthon kaja.Nem vettél.Pedig megkértelek rá.De te még ezt is szarsz megcsinálni!Nekem legyen is gondom-akadtam ki.

-Jesszusom Lucy.Nyugi már!Úgy beszélsz mint az anyám.

-Menj,öltözz fel és vegyél valami kaját!-csaptam be a szobája ajtaját.

Elképzeltem,ahogy Jessy értetlenül mered az ajtó felé.Most biztos azt gondolja,hogy pszichopata vagyok.Nem tudom mi van velem.Annyira ingerlékeny vagyok mostanában.A legkisebb dolgokon is kiakadok.Jesszusom....lehet,hogy bediliztem?Erről biztos csak anyám tehet.Ő miatta van ez.Beleőrültem a sok veszekedésbe.

Bementem a szobámba,és leroskadtam az ágyra.Azon gondolkodtam,hogy mit kéne ma csinálnom.Nos....először is munkát kell találnom.Aztán kéne pár normális bútor a szobámba,bár az még ráér,ha majd lesz egy kis pénzem.Úgy néz ki,mint egy börtöncella.Csúnya,régi nyikorgós ágy,egyszerű,fehér falak.Néhol meg van repedezve a festék.Van egy szekrényem is,az is az előző lakóktól származhat.Teli van ragasztgatva poszterekkel.Egy csaj ül fekete motoron,elég...hogy is mondjam...lenge öltözetben.Ugyanez a csaj egy autó motorháztetőjén vonaglik.És még vagy négy másik járműn.Hmm...talán valami fura perverziója van szegénynek.A közlekedési eszközökre izgul....

Hallottam,ahogy csapódik a bejárati ajtó.Ezek szerint Jessy elment reggeliért.Majd ha megjön,bocsánatot kell kérnem tőle.

*1 óra múlva*

-Figyi,Jess...köszi hogy hoztál reggelit.Finom volt.

-Oké.Nincs mit.

-Tudom,hogy hülyén viselkedtem.Biztos tiszta zakkantnak nézel.Hidd el nem vagyok az,csak mostanában kicsit szar minden.Úgy érzem fenekestül felfordult az életem. Bocsi még egyszer.

-Néha tényleg hülyén viselkedsz.De ez veled jár-mosolyodott el.Szorosan megölelt.Igaz,sokat veszekszünk,de mindig ki tudunk békülni.Ezért vagyunk a legjobb barátnők.

Ebéd után nekivágtam a londoni utcáknak.Valami munkát kell találnom.Bementem sok butikba,de sehol sem keresnek elárusítót.

Egyszer csak egy kis étterem előtt mentem el.Belestem az ablakán.Családias hangulat volt bent.Felnéztem a táblára,amin a név volt."Billie's Restaurant"-ez állt fent.Egy kicsit tipródtam még kint,mielőtt bementem.Egy kis csengő jelezte érkezésemet.Nem voltak sokan bent.Pár kisgyermekes család és egy-két szerelmes pár.A falak vörösre voltak festve.A mennyezet az esti égboltot ábrázolta.Teli volt csillaggal.Gyönyörű.

-Helló.Segíthetek?-kérdezte az egyik pincér.

-Őőőő....tulajdonképpen igen.A tulajdonost keresem.

-Egy perc és ide hívom-szaladt el a srác.

Egy kis idő múlva egy öregebb férfi jött ki az irodájából.

-Jó napot!Keresett.Billie vagyok,a hely tulajdonosa.Segíthetek?-kérdezte kedvesen a férfi.

-Jó napot!Lucy Jefferson vagyok.Az a helyzet,hogy munkát keresek....és nagyon megtetszett ez a hely.Tudna engem alkalmazni,mint pincérnőt?

-Nos kisasszony....őhm...van pincérnői tapasztalata?

-Persze-vágtam rá gondolkodás nélkül.Hogy tapasztalatom van,az egy kicsit túlzás.Apukámnak régen volt egy étterme.Ugyanilyen családias,mint ez.Mindig elvitt engem oda.Úgy 10 év körüli lehettem,

mikor megengedte,hogy én vegyem fel a rendeléseket.A vendégek imádtak engem.Kiskoromban arról álmodoztam,hogy egyszer majd igazi pincérnő leszek apám éttermében.De ezt az álmot el kellett felejtenem,miután meghalt és bezárták az éttermet.

-Rendben van.Majd meglátjuk.Jöjjön az irodámba,megbeszéljük a munkafeltételeket.

Egy óra múlva egy szuper munkával és egy csinos,kis fekete ruhával lettem gazdagabb.Ez lesz a munkaruhám.Nagyon tetszik.Holnap kezdhetek.Nos,a munkaszerzés elég könnyen ment.

MÁSNAP

Az óra ébresztett.Felkeltem,belenéztem a tükörbe.Jaj ne!Karikás a szemem.Este nem sokat aludtam.Izgultam az új munkám miatt.Azt álmodtam,hogy az étteremben vagyok,mindenki engem figyel és nagyon igyekszem,hogy ne hibázzak.De megbotlok valamiben,és az egyik vendégre borítom a forró levest,a használt tányérokat pedig mind összetöröm.Mindenki dől a nevetéstől,én meg elsírom magam.

Remélem ez nem fog megtörténni velem a valóságban. 

A sminkes dobozomért nyúltam.Valamivel el kell tüntetnem az álmatlan éjszakám bizonyítékait.Enyhe sminket tettem magamra,hosszú gesztenyebarna hajamat pedig laza kontyba fogtam.

Felvettem a ruhám.Jaj,annyira tetszik.Imádom.Egyszerű,testhezálló.Pont az én stílusom.

Zakatoló szívvel léptem ki a bejárati ajtókon.

Az első munkanapom egész könnyen ment.Szerencsére nem törtem össze semmit.

Ma sem voltak valami sokan.De mindenki kedves volt velem,ami nagyban megkönnyítette az első napomat.

Csak páran voltak bent az étteremben,amikor megszólalt az ajtó fölé akasztott csengő.Rögtön odanéztem.Egy magas,gesztenyebarna hajú srác jött be.Kissé kreol bőre volt,és kedves tekintete.Helyet foglalt az egyik asztalnál.Biztos valakivel randija van.Jake,az egyik pincér intett nekem,hogy vigyem ki az új vendégnek az étlapot.Megfogtam egyet,és már vittem is ki neki.

-Heló.Tessék,az étlap-nyújtottam át félénken.

-Szia.Köszönöm-mosolygott rám kedvesen.

Belenéztem a mosolygós,aranybarna szempárba.Elég szép szemei vannak....na jó,gyönyörűek a szemei. 

Visszamentem a "helyemre".

Pár perc múlva,mikor már láttam,hogy a szép szemű srác becsukta az étlapot,kimentem felvenni a rendelést.

Várjunk csak....Már választott.Akkor nem vár senkit?Egyedül van itt?Hogyhogy?

Odaértem az asztalához és kész voltam mondani a jól betanult szövegemet.De a "Sikerült már választani?" helyett valami egészen más jött ki a számon:

-Mit keres egy ilyen srác,mint te, egyedül itt?-jaj ne!Tényleg ezt mondtam volna?Én meg az a lepcses szám!

-Őhm...enni szeretnék-jogos.-És hogy érted,hogy egy ilyen srác,mint te?Milyen az az ilyen?

-Ilyen....őhm....fiatal-improvizáltam.Azt mégsem mondhattam,hogy ilyen helyes....szép szemű.

-Értem.Azért te sem látszol valami öregnek-mosolygott.

-Hát...köszi.Szóval,mit hozhatok?-tértem vissza az eredeti témához.

-Rakott csirkemellet kérek baconnel.

-Nemsokára hozom.

Rákvörös fejjel indultam vissza leadni a rendelést.Jesszusom,ez annyira égő volt.

10 perc múlva kivittem neki a rendelést.Mosolyogva fogadta.Lehet,hogy nekem örült,lehet,hogy a kajának.Inkább a kajának...

Mikor elfogyasztotta az ételét,fizetett.Persze ezt is mosolyogva tette.Ez a pasi folyton mosolyog? Mondjuk,nem mintha nem tetszene....mármint a mosolya.Amikor átadta a pénzt,egy pillanatra összeért a kezünk.Hú,olyan selymes a bőre.Várjunk csak....fúj...most úgy beszélek,mint valami vén perverz állat,aki kisgyerekeket molesztál.

Már nyúlt volna a kilincs felé,de akkor odafordult hozzám...

-Még látjuk egymást!-kacsintott.

A következő részt nem tudom mikor tudom feltenni,de remélem minél hamarabb. :) ♥ Remélem tetszett!!
*D

Helló,London (1.rész)

Végre a repülőn voltam,nyugodt körülmények közt,távol anyámtól.Fáradt voltam és csípett a szemem a sok sírástól.Egy kicsit kiakadtam anyám viselkedésén.Pedig már megszokhattam volna.

-Hej Lucy,te nem unatkozol?Ugye nem vagy szomorú?Olyan szótlan vagy-fordult felém mosolyogva Jessy.

-Nem,nincs semmi baj.Bocsi,csak fáradt vagyok.Ennyi az egész.

-Akkor jó.Már azt hittem,ki vagy akadva az anyukád miatt.

-Dehogy vagyok.Ugyan már!Anyám miatt nem éri meg szomorúnak lenni.Nem is akarok rá gondolni.Új élet vár rám,anyám nélkül.

Jessy nem szólt semmit.Láttam a szemein,hogy zavarban van.Ő könnyen beszél,neki teljesen normális családja van.Az anyukája valami gyógyszergyártó cégnél dolgozik,az apukája pedig sebész.Jessy a legfiatalabb a családban,mindig is el volt kényeztetve......meg hát mondanom sem kell,hogy eléggé gazdagok.A szülei mindenben támogatják őt:Még pénzt is adtak neki,hogy új életet kezdjen Londonban,és végre a saját lábára álljon.....sok pénzt.Nem vagyok rá irigy,csak bánt,hogy soha sem volt normális családom.Jess ezt jól tudja,mert neki mindent elmondtam,hiszen már 6 éves korunk óta borzoljuk egymás idegeit.

-Azt hiszem alszom egy kicsit-mondtam ásítozva.

-Jaj ne már...nem aludhatsz.Játszunk!

-Az ég szerelmére Jess,nem vagyunk már 8 évesek-mondtam felháborodva.

-Jó.Akkor segíts felszedni azt a steward-ot!

Már megint pasizni akar.Ez annyira jellemző rá.

-Hozhatok valamit lányok?-kérdezte a repülős srác.Amint meglátta,hogy Jessy bámulja őt,rögtön idejött.

-Oh igen,nekem kólát-villantott 1000 wattos mosolyt Jessy.

A srác elfutott a kért innivalóért.Én meg inkább elaludtam.

*pár óra múlva*

-Hahó Lucy,ébredj!Megérkeztünk.Itt vagyunk Londonban!-tapsikolt Jessy.Ezt szeretem benne.Mindig olyan vidám.És ez átragad másokra is.Aki csak ránéz,mosolyogni kezd.De úgy látszik,én mostanában immúnis vagyok Jessy "varázslatára".

Leszálltunk a gépről.Fogtunk egy taxit,és elindultunk a felírt cím felé,ami az új lakásunkhoz tartozik.

-Várj,ez lesz az!-mutattam  a páremeletes épület felé.

-Igen,nézd,az az öreg hapsi lehet a főbérlő.Ott áll kint.

Igen,tényleg ő volt az.Bemutatkozott,azt monda Greg-nek hivják.Nos,maradjunk annyiban,hogy az "öreg hapsi" jobban illik rá. Megmutatta nekünk a lakást,ami nem pont olyan volt,amilyennek képzeltük.

-Ez nem olyan,mint a képeken.Sokkal....koszosabb-hüledezett Jess.
-Nos,egy kicsit tényleg rá fér a takarítás.De csak mert már sok lakója volt maguk előtt.Bár olyanok,mint maguk,még nem laktak itt.
-Hogy érti,hogy "olyanok,mint maguk"?-kérte ki magának Jess.
-Hát...lezbikusok.
-Mi?Nem,nem.Mi nem vagyunk lezbikusok.Csak barátnők-védekeztem.
-Oh...pedig úgy tűnt-mosolygott a pasi.

Sokszor néztek minket tesónak,na de lezbikusoknak még soha.Na jó...a brittek furák. 

Végül kivettük a lakást.Másra nem vágyom,csak egy jó puha ágyra.Még szerencse,hogy be van bútorozva...

Tudom,hogy kicsit rövidre sikeredett,és még nem olyan eseménydús,de csak a második részben terveztem a nagyobb eseményeket... :) Azért remélem tetszett. ♥
Az új részt holnaputánra tervezem,de az is lehet,hogy már holnap délután ki tudom rakni. :)

*D

Prológus

*visszaemlékezés*
Hevesen dobogó szivvel nyitottam ki a szobám ajtaját.Meg kell mondanom neki.Most végre a saját lábamra állok.
Lementem a lépcsőn.Láttam,ahogy anyu mosogat a konyhánkban.Ez jó jel.Azt hiszem lenyugodott....azt hiszem...
-Anya,mondanom kell valamit..
-Jaj Lucy,mi az már megint?!
-Anya,ne kapd fel a vizet....deee...
-Deee??Mit de??
-Elköltözöm.
-El költözöl???És mégis hova??
-Londonba.
-Londonbaaaa?-anyu kiejtette a kezéből a tányért amit éppen mosogatott,és az hangos csörömpöléssel ért földet.Már megint összetört valamit.Ma már harmadszorra.-A francba!Ez egyáltalán nem jó vicc.Még arra sincs pénzed,hogy ennek a koszos kis lakásnak a lakbérét fizessed,nem még hogy Londonba költözz.
-De anya,van rá pénzem.Kicsi korom óta erre spórolok.Ez az álmom.
-Te meg az álmok.Olyan vagy mint az apád.Ő is folyton csak álmodozott.Ugyanolyan bolond vagy,mint ő.
-Apát ne vedd a szádra!Sosem szeretted őt!Fűvel-fával megcsaltad.
-Ez nem igaz!Ne állits hazugságokat!Szerettem apádat.
-A piát jobban szeretted.-mondtam.Éreztem,ahogy a könnyek marni kezdik a szememet.Még most is emlékszem.Anyu sokszor jött haza részegen és kiabált velem.Nem,nem is kiabált.Inkább orditott.Ilyenkor mindig apu olvasott nekem és énekelt.A legtöbb családban ez forditva szokott lenni.Ha az apa részegen jön haza,az anya vigasztalja a gyereket és játszik vele.Csak én születtem ilyen elcseszett családba...
Felrohantam a szobámba,elővettem a bőröndöm és elkezdtem pakolni.Vagyis inkább minden ruhámat egybehánytam,és belegyömöszöltem a bőröndömbe.Anya bejött utánam:
-És mit gondolsz,mégis hol fogsz lakni?Van munkád?Mert szerintem egy hülye kis érettségivel Wc-t takaritani sem vesznek fel.Miből fogod fizetni a lakbért?Elmész prostinak?
-Már találtunk egy jó kis lakást.Jessy-vel fogok lakni.Igy kétfelé osztódik a rezsi és a lakbér.Munkát meg majd találok.-mosolyogtam.
-Ennyi??Elvégezted azt a szaros gimit és lelépsz?Mi lesz az egyetemmel?Nem akarsz jó munkát?Ügyvéd is lehetnél,vagy orvos.
-Nekem nem ez a jövőm.
-Hanem mi??
-London.Amióta tudom,hogy mi az,oda vágyom.Nem tarthatsz vissza.
Anyám kiviharzott a szobámból.Felhivtam Jessy-t,hogy nemsokára jöhet értem.
10 perc múlva dudálást hallottam.Akkor itt az ideje indulni....
-Mennem kell anya.
-Jól jegyezd meg amit mondok,mert csak egyszer mondom el!-jött közelebb.Áradt belőle az alkoholszag.Biztos előbb ivott.Megállt előttem,igy közelebbről is megcsodálhattam az arcát.Ráncos volt.És meggyötört.A sok pia tönkretette.-Ha kilépsz ezen az ajtón,ide többet nem jöhetsz vissza.És csakhogy tudd,nem vagy többé a lányom.
-Viszlát anya.-mondtam,és könnyes szemmel kiléptem az ajtón.Kicsit fájt,hogy ilyet mondott,de már megszoktam.Beszálltam a házunk előtt parkoló autóba.
-Hagyjuk itt ezt a porfészket.-mondta vigyorogva Jessy.

Remélem tetszett a prológus.Iratkozzatok fel,és kommenteljetek.Köszi!! ♥ :)
*D