Helló,London (1.rész)

Végre a repülőn voltam,nyugodt körülmények közt,távol anyámtól.Fáradt voltam és csípett a szemem a sok sírástól.Egy kicsit kiakadtam anyám viselkedésén.Pedig már megszokhattam volna.

-Hej Lucy,te nem unatkozol?Ugye nem vagy szomorú?Olyan szótlan vagy-fordult felém mosolyogva Jessy.

-Nem,nincs semmi baj.Bocsi,csak fáradt vagyok.Ennyi az egész.

-Akkor jó.Már azt hittem,ki vagy akadva az anyukád miatt.

-Dehogy vagyok.Ugyan már!Anyám miatt nem éri meg szomorúnak lenni.Nem is akarok rá gondolni.Új élet vár rám,anyám nélkül.

Jessy nem szólt semmit.Láttam a szemein,hogy zavarban van.Ő könnyen beszél,neki teljesen normális családja van.Az anyukája valami gyógyszergyártó cégnél dolgozik,az apukája pedig sebész.Jessy a legfiatalabb a családban,mindig is el volt kényeztetve......meg hát mondanom sem kell,hogy eléggé gazdagok.A szülei mindenben támogatják őt:Még pénzt is adtak neki,hogy új életet kezdjen Londonban,és végre a saját lábára álljon.....sok pénzt.Nem vagyok rá irigy,csak bánt,hogy soha sem volt normális családom.Jess ezt jól tudja,mert neki mindent elmondtam,hiszen már 6 éves korunk óta borzoljuk egymás idegeit.

-Azt hiszem alszom egy kicsit-mondtam ásítozva.

-Jaj ne már...nem aludhatsz.Játszunk!

-Az ég szerelmére Jess,nem vagyunk már 8 évesek-mondtam felháborodva.

-Jó.Akkor segíts felszedni azt a steward-ot!

Már megint pasizni akar.Ez annyira jellemző rá.

-Hozhatok valamit lányok?-kérdezte a repülős srác.Amint meglátta,hogy Jessy bámulja őt,rögtön idejött.

-Oh igen,nekem kólát-villantott 1000 wattos mosolyt Jessy.

A srác elfutott a kért innivalóért.Én meg inkább elaludtam.

*pár óra múlva*

-Hahó Lucy,ébredj!Megérkeztünk.Itt vagyunk Londonban!-tapsikolt Jessy.Ezt szeretem benne.Mindig olyan vidám.És ez átragad másokra is.Aki csak ránéz,mosolyogni kezd.De úgy látszik,én mostanában immúnis vagyok Jessy "varázslatára".

Leszálltunk a gépről.Fogtunk egy taxit,és elindultunk a felírt cím felé,ami az új lakásunkhoz tartozik.

-Várj,ez lesz az!-mutattam  a páremeletes épület felé.

-Igen,nézd,az az öreg hapsi lehet a főbérlő.Ott áll kint.

Igen,tényleg ő volt az.Bemutatkozott,azt monda Greg-nek hivják.Nos,maradjunk annyiban,hogy az "öreg hapsi" jobban illik rá. Megmutatta nekünk a lakást,ami nem pont olyan volt,amilyennek képzeltük.

-Ez nem olyan,mint a képeken.Sokkal....koszosabb-hüledezett Jess.
-Nos,egy kicsit tényleg rá fér a takarítás.De csak mert már sok lakója volt maguk előtt.Bár olyanok,mint maguk,még nem laktak itt.
-Hogy érti,hogy "olyanok,mint maguk"?-kérte ki magának Jess.
-Hát...lezbikusok.
-Mi?Nem,nem.Mi nem vagyunk lezbikusok.Csak barátnők-védekeztem.
-Oh...pedig úgy tűnt-mosolygott a pasi.

Sokszor néztek minket tesónak,na de lezbikusoknak még soha.Na jó...a brittek furák. 

Végül kivettük a lakást.Másra nem vágyom,csak egy jó puha ágyra.Még szerencse,hogy be van bútorozva...

Tudom,hogy kicsit rövidre sikeredett,és még nem olyan eseménydús,de csak a második részben terveztem a nagyobb eseményeket... :) Azért remélem tetszett. ♥
Az új részt holnaputánra tervezem,de az is lehet,hogy már holnap délután ki tudom rakni. :)

*D