2013. december 29., vasárnap

Prológus

*visszaemlékezés*
Hevesen dobogó szivvel nyitottam ki a szobám ajtaját.Meg kell mondanom neki.Most végre a saját lábamra állok.
Lementem a lépcsőn.Láttam,ahogy anyu mosogat a konyhánkban.Ez jó jel.Azt hiszem lenyugodott....azt hiszem...

-Anya,mondanom kell valamit..
-Jaj Lucy,mi az már megint?!
-Anya,ne kapd fel a vizet....deee...

-Deee??Mit de??
-Elköltözöm.

-El költözöl???És mégis hova??
-Londonba.

-Londonbaaaa?-anyu kiejtette a kezéből a tányért amit éppen mosogatott,és az hangos csörömpöléssel ért földet.Már megint összetört valamit.Ma már harmadszorra.-A francba!Ez egyáltalán nem jó vicc.Még arra sincs pénzed,hogy ennek a koszos kis lakásnak a lakbérét fizessed,nem még hogy Londonba költözz.
-De anya,van rá pénzem.Kicsi korom óta erre spórolok.Ez az álmom.
-Te meg az álmok.Olyan vagy mint az apád.Ő is folyton csak álmodozott.Ugyanolyan bolond vagy,mint ő.
-Apát ne vedd a szádra!Sosem szeretted őt!Fűvel-fával megcsaltad.
-Ez nem igaz!Ne állits hazugságokat!Szerettem apádat.
-A piát jobban szeretted.-mondtam.Éreztem,ahogy a könnyek marni kezdik a szememet.Még most is emlékszem.Anyu sokszor jött haza részegen és kiabált velem.Nem,nem is kiabált.Inkább orditott.Ilyenkor mindig apu olvasott nekem és énekelt.A legtöbb családban ez forditva szokott lenni.Ha az apa részegen jön haza,az anya vigasztalja a gyereket és játszik vele.Csak én születtem ilyen elcseszett családba...

Felrohantam a szobámba,elővettem a bőröndöm és elkezdtem pakolni.Vagyis inkább minden ruhámat egybehánytam,és belegyömöszöltem a bőröndömbe.Anya bejött utánam:
-És mit gondolsz,mégis hol fogsz lakni?Van munkád?Mert szerintem egy hülye kis érettségivel Wc-t takaritani sem vesznek fel.Miből fogod fizetni a lakbért?Elmész prostinak?
-Már találtunk egy jó kis lakást.Jessy-vel fogok lakni.Igy kétfelé osztódik a rezsi és a lakbér.Munkát meg majd találok.-mosolyogtam.

-Ennyi??Elvégezted azt a szaros gimit és lelépsz?Mi lesz az egyetemmel?Nem akarsz jó munkát?Ügyvéd is lehetnél,vagy orvos.
-Nekem nem ez a jövőm.
-Hanem mi??
-London.Amióta tudom,hogy mi az,oda vágyom.Nem tarthatsz vissza.

Anyám kiviharzott a szobámból.Felhivtam Jessy-t,hogy nemsokára jöhet értem.
10 perc múlva dudálást hallottam.Akkor itt az ideje indulni....
-Mennem kell anya.
-Jól jegyezd meg amit mondok,mert csak egyszer mondom el!-jött közelebb.Áradt belőle az alkoholszag.Biztos előbb ivott.Megállt előttem,igy közelebbről is megcsodálhattam az arcát.Ráncos volt.És meggyötört.A sok pia tönkretette.-Ha kilépsz ezen az ajtón,ide többet nem jöhetsz vissza.És csakhogy tudd,nem vagy többé a lányom.
-Viszlát anya.-mondtam,és könnyes szemmel kiléptem az ajtón.Kicsit fájt,hogy ilyet mondott,de már megszoktam.Beszálltam a házunk előtt parkoló autóba.

-Hagyjuk itt ezt a porfészket.-mondta vigyorogva Jessy.

Remélem tetszett a prológus.Iratkozzatok fel,és kommenteljetek.Köszi!! ♥ :)
*D

2 megjegyzés:

  1. Jó történetnek ígérkezik :).
    Kérted, hogy írjunk véleményt. Nos, eddig a történettel nincs bajom, nem kifejezetten sablon, remélem ez így is marad :)! Figyelj a helyesírásra, és vigyél több leírást a történetbe. Valamint, amire még inkább figyelj: A párbeszédek végén nincs mondatvégi írás jel!
    rossz:
    -Hagyjuk itt ezt a porfészket.-mondta vigyorogva Jessy.
    Jó:
    - Hagyjuk itt ezt a porfészket - mondta vigyorogva Jessy.
    Ez fontos lesz, ha a jövőben valamikor fogsz kérni kritikát :). Remélem segítettem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hozzászólásodat.A jövőben betartom amiket mondtál. :) És igyekszem nem sablonosnak lenni... :)

      Törlés