Egy újjab randi (5. rész)

 Tadáá!  Meghoztam az új részt. Nagyon-nagyon sajnálom a majdnem egy hetes (!!!!!) késést, szégyellem magam miatta. :( De ez egy naaaaagyon fontos rész... :D Remélem tetszik majd! :) HA TETSZETT, KÉRLEK MONDJATOK VÉLEMÉNYT RÓLA, MERT NAGYON KEVÉS VISSZAJELZÉST KAPOK, AMI EGY KICSIT ZAVARÓ ÉS ROSSZUL ESIK... 

Szóval jó olvasást! ♥

Kevés jobb dolog van annál,mint mikor reggel mosolyogva ébredsz. Látod, ahogyan a nap besüt a szobádba, hallod, ahogyan a madarak csicseregnek... imádom ezt az érzést!

Mosolyogva mentem ki reggelit készíteni magamnak és Jessy-nek, de ő már kint ült és rántottát evett.

- Jó reggelt álomszuszék! - üdvözölt.

- Neked is jó reggelt! - köszöntem neki vissza mosolyogva.

- Hagytam neked is a kajából. Ne haragudj, meg akartalak várni, de azt hittem, már soha nem kelsz fel.

- Bocsi, kicsit tovább aludtam, mert még ma szabadnapom van.

- És milyen volt a randi? - vigyorgott.

- Ez nem randi volt,oké? Csak egy kis baráti városnézés.

- Aha. Akkor milyen volt a baráti városnézés?

- Klassz. Imádom Londont - áradoztam.

- És Zayn-t is imádod? - vonogatta perverzül a szemöldökét Jessy.

- Hogy te milyen hülye vagy! - dobtam meg nevetve egy darab pirítóssal.

- Hé! A kaját nem dobáljuk, máshol éheznek! - mondta tettetett szigorúsággal Jess.

Együtt mosogattunk el és végig nevettünk. Már rég volt ilyen jókedvem.

Egész délelőtt a tévét bámultuk és popcornt zabáltunk Jessy-vel. Vagyis nagyjából csak én ettem a popcornt, mert ő a hajamat fonta. Régebben, mikor még kicsik voltunk, mindig ezt csinálta. Valahogy mindig szeretett elszórakozni a hajammal. A nagy nyugalmunkat a telefon zavarta meg.

Megnéztem, ki hív. Zayn volt az.

- Ki az? - kíváncsiskodott Jess.

- Csak Zayn  - válaszoltam tettetett közömbösséggel.

Felálltam és félre mentem a kanapétól, hogy Jessy ne tudjon hallgatózni. Azonban Jess is felpattant és azonnal odaállt mellém, fülét szorosan a telefonom hátlapjához téve.

- Igen? - szóltam bele a készülékbe.

- Szia. Hogy vagy? - kérdezte vidáman Zayn.

- Jól. És te? - kérdeztem vissza.

- Jól. Ugye ma nem dolgozol?

- Nem,dehogy. Miért?

- Csak mert tudok egy klassz helyet. Mit szólnál, ha este elmennénk oda? - most randira hív? Úristen...

- Őhm... Nekem oké. Hánykor?

- Hatra ott leszek érted. Megfelel?

- Persze. - válaszoltam mosolyogva.

- Oké. És nyugi, most sem kell melegen öltöznöd, még mindig nem az Északi-sarkra megyünk pingvinre vadászni. - mondta mosolygósan.

- Haha nagyon vicces. És még mindig a Déli-sarkon élnek... - mondtam unott hangon.

- Majd csak egyszer megtanulom. Na akkor hatkor. - búcsúzott.

- Oké. Szia!  

Amint letettem a telefont, Jessy lányosan sikongatva a nyakamba ugrott. Én nem tudtam, mit reagáljak.

- Randira hívott! Randira hívooott! - táncolt Jess, mintha csak őt hívták volna el.

- Nyugi már, nem kell megbolondulni! - szóltam rá.

- De ez olyan jó! Lulu randizni fog! - sikongatott. Utáltam, ha Lulu-nak hív. Olyan kislányos. És nem tudom.... mindig kövérnek érzem magam tőle, mintha csak ez a név kövérítene. 

- Ne hívj így! - szóltam rá szigorúan.

- Miért? Olyan kis aranyos név, mint te. Kicsi Lulu! - kezdte el csipdesni az arcomat, mintha csak egy ötéves lennék. Ez a csaj teljesen bedilizett?

Újra visszamentem a szobámba, újra kinyitottam a szekrényem ajtaját, újra beálltam elé és újra nem tudtam, hogy mit vegyek fel.

Most valami csini ruhát kéne, nem? Mert mondjuk mi van, ha valami klubba visz. Azt mondta, hogy ismer egy klassz helyet. Akkor ez biztos csak egy klubb lehet.Még jó, hogy nem tudok táncolni...

Csomó ruhát felpróbáltam, mire sikerült választanom. Egy fekete koktélruhára esett a választásom, mivel ez és a munkaruhám tetszett a legjobban magamon. De a munkaruhámban nyilvánvalóan nem mehetek randira.

Öt óra felé elkezdtem készülődni. Felvettem a ruhám, elkészítettem a sminket és a hajam. Természetes hatást keltő sminket választottam, nem akartam, hogy soknak tűnjön és egy vörös rúzzsal dobtam fel. Hullámos hajamat lógni hagytam, nem kötöttem fel. 

A nappaliba kiérve Jessy elégedetten bólintott. 

- Dögös vagy- mondta vigyorogva.

- Nem lehetne, hogy egyszer normálisan is megdicsérsz? Mert a "dögös vagy" eléggé perverz kifejezés - bosszankodtam.

- Jaj, olyan szépen nézel ki drágám! Zayn oda lesz érted. -helyesbitett.

- Köszönöm! - adtam neki egy szoros ölelést, és már indultam is le.

Zayn már lent várt. Fehér inget viselt, és az első három gombot szétgombolva hagyta.Bármilyen nehéz is bevallanom, de szívdöglesztően nézett ki.

- Gyönyörű vagy! - mondta köszönésképpen. Éreztem, ahogy elpirulok. - Mehetünk?

- Köszönöm. Persze. - válaszoltam.

Gyalog mentünk úticélunk felé. 

- Tessék, vedd ezt fel - nyújtott oda nekem egy kendőt Zayn.

- Minek? - kérdeztem értetlenül.

- Mert meglepetés lesz - mondta mosolyogva.

Na ha most nem fog elrabolni, akkor soha...

Felvettem a kendőt, Zayn segített megkötni hátul.

Megfogta a kezem (amitől persze újra lepkék lettek a gyomromban), és vezetni kezdett.

Nemsokára megálltunk. Hallottam, ahogy Zayn a kulccsal babrál. Na ez most mi lesz? Csak nem haza vitt magához? Remélem nem!

Hallottam, ahogy felkapcsolja a világitást a helységben. 

- Levehetem? - kérdeztem esetlenül.

- Még egy perc - mondta Zayn és hallottam, ahogy meggyújt valamit.

Éreztem, ahogyan mögém állt és megfogta gyengéden a fejemen lévő kendőt.

- Felkészültél? - kérdezte, mire türelmetlenül bólintottam. - Tadááá! - oldotta ki a kendőt.

A látvány, ami elém tárult, csodálatos volt.

Az étteremben voltunk, ahol dolgozom.

Csak a falakon lévő égősor világított,ami sejtelmes, mégis romantikus fényt adott a helységnek. Az étterem közepén egy asztal, rajta egy gyertya és egy váza. A vázában egy szál rózsa volt. 

Olyan gyönyörű volt, hogy hirtelen meg sem tudtam szólalni.

- Na, hogy tetszik? - mosolygott.

- Ez... ez... gyönyörű! - dadogtam. Elégedetten mosolyogni kezdett a válaszomon.

Leültem az asztalhoz, ő pedig elővett egy pezsgőt és tölteni akart.

- Szabad? - kérdezte mosolyogva,én pedig bólintottam, így töltött mindkettőnknek.

- Hogyhogy itt vagyunk? - kérdeztem csodálkozva. - Mármint itt az étteremben.

- Óh, megkértem Billie-t, hogy adja kölcsön a helyet zárás után. Nagyon jófej volt, még vacsorát is készítetett a szakáccsal. - mondta. - Óh tényleg, a kaja.

Eltűnt a konyhába vezető ajtó mögött, de fél perc múlva vissza is jött.

- Bon apetit! - tett le elém egy tányér tésztát, amin öntet volt négyféle sajtóból, paradicsom és diszitésképpen egy kis bazsalikom.

Hozzáláttunk a vacsorához, ami nagyon finom volt.

- Hogy ízlik? - érdeklődött.

- Isteni! - mondtam neki.

Sokat beszélgettünk és nevettünk. Mikor kifogyott a pezsgő a poharamból, újratöltötte. Már vagy a harmadik pohár pezsgőt ittam, és nagyon jó kedvem, bár kicsit melegem volt.

- Jóllaktál? - kérdezte Zayn, mikor mát mindketten befejeztük a kajánkat.

- Igen.Nagyon finom volt.

- És még hátra van a desszert! - kacsintott és már el is tűnt a konyhában.

Két pohár fagyival tért vissza, mindkettőn egy nagy adag tejszínhab és csokiöntet volt.

Imádom a fagyit, úgyhogy ez is nagyon ízlett. Úgy ettem, mint aki most eszik életében először....egyszóval kicsit (nagyon) mohón.

- Van egy kis tejszínhab a szádnál. - mosolygott Zayn, mire keresni kezdtem, hogy hol is vagyok maszatos.

- Nem találom - nevettem az abszurd helyzeten.

- Várj, segítek! - mondta, és áthajolt az asztal felett.

Azt hittem, hogy majd letörli papírzsepivel, de tévedtem. Odahajolt hozzám, és gyengéden megcsókolt, de én nem viszonoztam a csókját.

Összezavarodtam. Nem mintha nem tetszene Zayn, de nekem ez váratlan volt és talán még korai is.

Ő elhúzódott tőlem és a szemeimet fürkészte. Nem ezt a reakciót várta tőle. És megint megjelentek azok a hülye lepkék a gyomromban, amitől szédülni kezdtem.

- Bocsánat, én csak.... Azt hittem, hogy te is akarod - mondta. Szemei zavarodottságot tükröztek.

- Őhm.... nem tudom. Nekem ez még.... korai egy kicsit - mondtam teljesen zavarba jőve.

- Sajnálom, tényleg azt hittem, hogy te is érzel valamit - mondta szomorú arccal.

- Óh... Nem arról van a szó, hogy nem érzek semmit, hanem arról, hogy nem tudom, mit érzek... irántad. Össze vagyok zavarodva. De figyelj, semmi baj,  szerintem felejtsük el! - mosolyogtam rá, és ő visszamosolygott.

Szerencsére tovább tudtunk beszélgetni, viccelődni és nevetni. Már a második üveg pezsgőt ittuk, és már kezdtem magam egy picit részegnek érezni, de nem törődtem vele.

Már a harmadik üvegnél járhattunk, mikor felálltam és táncolni kezdtem, Zayn pedig nevetve csatlakozott. Megfogta a derekam és lassúzni kezdtünk csak úgy zene nélkül, de nem zavart minket. Vicces, de egyben aranyos dolgokat súgott a fülembe, amitől nevetni kezdtem. És ő velem nevetett. Jól éreztem magam.

Aztán megint ittunk. Kibontott egy újabb üveg pezsgőt, de már nem is tudtam, hogy hányadikat is isszuk. Csak egy biztos, az, hogy a sokadikat...

Az új részt nem tudom mikorra tudom feltenni, mert  eléggé nehéz a suli mostanában.

Lehet, hogy úgy fogom csinálni, hogy ha erre a bejegyzésre összegyűlik KÉT komment, csak akkor teszem fel az új részt, szóval ha szeretnétek új részt, kommenteljetek! Ez most lehet gonoszan hangzik, de elhihetitek, hogy milyen rossz, amikor nem kommentel senki... :( Szóval HAJRÁ, CSAK RAJTATOK MÚLIK!! :) ♥
*D