Városnézés Zayn-nel (4. rész)

Meghoztam a negyedik részt is.Remélem tetszik! :) 
Bocsi a késésért,de nem voltam gépközelben: :(
Gyűrötten ébredtem.Ránéztem a telefonom órájára.Fél hét.Próbáltam visszaaludni,de valahogy nem ment.Végül negyed nyolc felé kimentem a konyhába,hogy megreggelizzek.

A nyitott hűtő kellemes hűvösségénél azon gondolkodtam,hogy mit is kéne ennem.Talán palacsintát.Csinálok Jessy-nek is.

Nekikezdtem a nagy sütésnek.Nem sokkal később édes illatok árasztották el a kis lakást.

-Jó reggelt!Megéheztem-jött ki Jess a szobájából és ült le az asztalhoz.

-Reggelt!Már kész is vagyok.Csináltam neked is-tettem le elé a palacsintával megrakott tányért.

-Még jó-röhögött Jessy.-Szép is lenne,ha nem kapnék egy éttermi alkalmazott főztjéből,pláne,ha az az illető a legjobb barátnőm.

-Csak pincérnő vagyok-kentem meg a palacsintámat nutellával.Az a kedvencem.

-De attól még a kajád....isteni-rágott hevesen Jess.-Mi a terved mára?

-Elmegyek várost nézni-ismertettem a programomat.

-Tök jó ötlet!Már lassan egy hete élünk itt Londonban,de még nem láttunk semmit a városból.Mikor akarsz indulni?-lelkesedett Jessy.

-Őhm....az a helyzet,hogy mással mennék.

-Mi?Kivel?-hervadt le a mosoly a barátnőm arcáról.

-Úh...egy haverral.

-Azzal,akivel tegnap fagyiztál?-nézett rám gyanakvóan.

-Igen.

-Ez a haver....egy fiú?-kérdezte.

-Neeem....-füllentettem.

-Vagyis igen-helyesbített.Basszus...túl jól ismer.-Hogy hívják?

-Zayn-nek.Zayn Malik-nak-árultam el.

-Óóóó...és helyes?-csillant fel Jess szeme.

-Nem,dehogy-vágtam rá kapásból,de Jessy mosolyogni kezdett.-Vagyis...nem csúnya.Eléggé...jóképű-vallottam be teljesen zavarba jőve.

-Uuu....smároltatok már?-tette fel a "diszkrét"kérdést Jess.

-Mi?Nem!Csak barátok vagyunk-védtem magam.

Smárolni?Én meg Zayn?Jaj ne röhögtessetek már!Bár...nem mondom,hogy nem vonzó a szája.Fúj,hogy milyen gusztustalan vagyok!Mi az,hogy vonzó a szája?Jesszus...

Miután elmosogattam,visszamentem a szobámba.Megnéztem a telefonom,hogy nincs-e nem fogadott hívásom.De nem volt.Vajon fog hívni?És hánykor akar indulni?És mégis mit kell felvennem?Öltözzek sportosan,vagy inkább elegánsan?És vajon ő miben lesz?Vigyek napszemüveget?Mert...mi van,ha nagyon fog sütni a nap?És mégis mennyi pénzt vigyek?

Amíg ezeken a roppant fontos kérdéseken gondolkodtam,megcsörrent a mobilom.Zayn hív-ezt jelezte a kijelző.

-Igen?-vettem fel remegő hangon a készüléket.Vajon hogy hangozhat telefonon keresztül a hangom?Biztos nagyon idétlenül.

-Szia!Mikor szeretnél indulni várost nézni?

-Őhm....nem tudom.Ahogy te döntesz.

-Hm...oké.Akkor olyan...tíz óra felé?

-Nekem jó.

-Oké,akkor ezt megbeszéltük.Szia!-búcsúzott.

-Várj Zayn!!-tartottam őt vissza.

-Igen?

-Őhm....mit vegyek fel?-tettem fel a fontos kérdést.

-Ruhát-hát kösz,ezzel most sokat segített.Hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Jó...de öltözzek melegen?

-Mi?Minek?Az ég szerelmére Lucy,nyár közepe van.Mégis mit hiszel,hova megyünk?Az Északi-sarkra pingvinre vadászni?-értetlenkedett.

-Neeem...csak kérdeztem.És különben is,a pingvinek a Déli-sarkon élnek-mosolyogtam.

-Még jobb...

-És figyi...mennyi pénzt vigyek?

-Olyan nyolcvanezer font elég lesz.

Mi?London ilyen drága?Ne már!Valószínűleg Zayn is megérezte megdöbbenésemet,úgyhogy rögtön helyesbített:

-Nyugi már,csak vicc volt-nevetett.-Nem kell pénzt hoznod.

-Miért?

-Mert ez egy ajándék városnézés tőlem.

-Oh,tényleg?Köszi!-éreztem,hogy a lepkék újra felélednek a gyomromban.

-Nincs mit.Na most tényleg megyek.10-re ott vagyok érted.Szia.

-Oké.Szia-köszöntem el.

Bambán magam elé meredve ültem az ágyamon.Már vagy két perce így voltam,de akkor Jessy berontott a szobámba.

-Hallottam,hogy vele beszéltél-mosolygott sokat sejtően.-Hahó!!Úgy nézel ki,mint akinél beállt az agyhalál.Na,mit mondott?

Tényleg elég idiótán festhettem.Ideje lennem magamhoz térnem.

-Őőő...tessék?-azt hiszem,nem figyeltem.

-Mondom mit mondott?-ismételte meg vadul artikulálva Jess.

-Jah...hogy 10 felé itt van értem-mondtam tetetett közömbösséggel.

-Őhm...igazán nem akarlak felzaklatni vagy ilyesmi,de már kilenc óra múlt.És téged ismerve 45 perc rohadtul nem elég,hogy elkészülődj.

-Óh....basszus.Sietnem kell.

-Valószínűleg igazad van-röhögött Jessy.

-Jó,ne röhögj már,inkább segíts kiválasztani,hogy mit vegyek fel!

-Valami csini ruhát.Mondjuk azt a rózsaszínt,amiben moziban voltunk.Azt hiszem az Éhezők Viadalát néztük.

-Jaj ne már!Az nem kislányos?Úgy nézek ki benne,mint egy ötéves.

-Akkor...mit én tudjam?Vegyél fel egy rövidnacit,meg egy pólót és kész.

Végül tényleg a nadrág-póló kombináció mellett döntöttem.Rövid,sötétkék farmernadrágot és egy "Hello,London!" feliratú pólót vettem fel.Enyhe sminket tettem magamra,hosszú hajamat pedig szétengedtem.

-Szia!-köszöntem oda Zayn-nek,aki már kint várt a lépcsőház előtt.Fekete pólót viselt,farmert és napszemüveget,ami valljuk be,egész jól állt neki.

-Szia!Indulhatunk?-mosolygott rám.

Séta közben elmondta,hogy miket is fogunk ma megnézni.London legtöbb látványossága benne volt,aminek nagyon örültem.

Elég sokat sétáltunk,végül elértünk egy térre,ami körül volt véve szobrokkal és épületekkel.

-Nos...most a Trafalgar téren vagyunk és....itt sok a szobor.

-Ez nagyszerű meglátás,Malik-nevettem.

-Jaj kisasszony,ne billentsen ki a szerepemből!-mondta tettetett sértődöttséggel Zayn.

-Elnézést uram,folytassa csak!-mondtam neki tisztelettudó hangon.

-Őhm...szóval itt van ez az oszlop,ami a leghíresebb,ugyanis ez Nelson admirális emlékoszlopa.52 méter magas.Ezt annak a tiszteletére kapta,hogy legyőzte Napóleon flottáját.Ez a tér is az ütközet után kapta a nevét-mondta mosolyogva.

-Azta!Nem semmi-csodálkoztam.Nagyon gyönyörű volt minden.

Zayn még sok mindent mesélt a térről,én pedig figyelemmel hallgattam.Lefényképeztem mindent,aztán tovább indultunk.

Elmentünk a Hyde parkba.Jesszusom...annyira szép!Megnéztük a főbb látványosságait,majd leültünk egy padra.

-Elfáradtál?-kérdezte Zayn.

-Jah...még nem.Te?

-Őhm...nem-mosolygott.-Nem vagy éhes?

-Még nem annyira.

-Ha végeztünk a parkkal,elmehetünk valamit enni-ajánlotta.

-Jó ötlet-mosolyogtam rá.

Még egy picit sétáltunk,aztán elindultunk kifelé.

Amint kiértünk a parkból,megéheztem.

-Na jó,milyen kaját szeretnél?Elegáns és kifinomult éttermet vagy gusztustalan,zsíros és egészségtelen gyorskaját?

-Őhm....gusztustalan,zsíros és egészségtelen gyorskaját-vallottam be szégyenkezve.Most biztos valami hamburgereket zabáló disznónak néz.De most mit csináljak,ha egyszer az ízlik?

-Jó válasz!-vigyorgott.Óh....ő is szereti a gusztustalan,zsíros és egészségtelen gyorskaját?-McDonald's?-kérdezte?

-Úh....benne vagyok!-McDonald's?Ez most kérdés?Egyszerűen imádom a kajájukat!Tudom,hogy nem valami egészséges,de attól még isteni.Már szinte a számban érzem a sajtburgerük ízét...

-Tudok egyet a közelben.Gyere!-kezdett el szaladni Zayn.Ne már...versenyezni akar?

-Minek futsz?Attól félsz,hogy elfogy a hamburger?-loholtam utána.

-Hogy gyorsabban odaérjünk-nézett hátra vigyorogva.

Ezek szerint ő is éhes.Hah....

Alíg 5 perc alatt odaértünk futva.

Én már majd' kiköptem a tüdőm,de Zayn-nek ez táv meg sem kottyant...

Szerencsére nem voltak sokan.Beálltunk a sor végére,és azon gondolkodtam,hogy mit is szeretnék enni.

-Te mit fogsz majd kérni?-kérdezte Zayn.

-Talán sajtburgert-mosolyogtam.

-És mennyit?

-Őhm...kettőt-mondtam neki.Igazából vagy tízet képes voltam volna megenni belőle,de azt mégsem mondhattam Zayn-nek,hogy rendelj egy tonnával.

-Kettőt?Ugyan már!-nevetett.-Nyugodtan rendelj többet-mondta kedvesen.

-Óh...na jó...akkor hármat-mondtam zavarba jőve,de láttam,hogy Zayn még mindig elégedetlenül néz.-Akkor négyet!

-Ez a beszéd!-mondta elégedetten.-Kilenc sajtburgert kérek őhm...nekem kólaval,és Lucy-nak pedig...

-Nekem is kólával-segítettem őt ki.

Elkészítették a kajáinkat,Zayn fizetett,majd helyet foglaltunk az egyik asztalnál.

Mind a négy sajtburgerem rekordgyorsasággal megettem.Eleinte kicsit zavarban voltam,hogy Zayn előtt kell ennem,de aztán már nem törődtem vele.

Olyan sokat nevettünk együtt,hogy már folyt a könnyem,és a körülöttünk ülők mind minket bámultak.Jól éreztük magunkat.

Fél óra múlva már kint álltunk a McDonald's előtt jóllakottan.

-Még nem vagy fáradt,ugye?-érdeklődött Zayn

-Nem,dehogy.

-Akkor jó.Még hátra van egy látnivaló.

-Úh...és mi az?

-Majd meglátod!-kacsintott,amitől a drága lepkéim újra felébredtek a gyomromban.Miért csinálják ezt?Azt akarják,hogy rókázzak?

Már ment le a nap,ami még szebbé varázsolta a londoni utcákat.

Csak mentünk és mentünk.Nemsokára rájöttem,hogy hova is tartunk,ugyanis megláttam a célpontot.

-Úristen!A London Eye!-ugráltam,mint egy ötéves.-Azta,de szép!Úh...üljünk fel légyszi!

-Ki hitte volna,hogy ennyire tudsz örülni egy óriáskeréknek?-mondta úgy,mint aki nem teljesen biztos elmeállapotom stabilságában.Nos,azt hiszem,megértem.-Na gyere!-húzott a kerék felé.

Beültünk a "kapszulába",ami kellemesen hűvös volt,hiszen légkondicionált.Gyönyörű volt minden.Ahogy egyre feljebb haladtunk,egyre jobban kezdett megfogalmazódni bennem valami,de csak a kerék legtetején értettem meg igazán:Ez már nem álom!Ez a valóság.Itt vagyok Londonban,ott,ahol mindig is akartam lenni.Sokan nem hittek bennem,és abban,hogy majd egyszer megvalósítom az álmomat,de tessék, sikerült.Erre vágytam,amióta az eszemet tudom.Valósággal szerelmes voltam a városba,és most itt ülök fent a London Eye tetején,és bámulom a kilátást a naplementében.Apám mindig azt mondta: "Harcolj,Lucy!Csak meg kell mindenért harcolnod,és a tiéd lesz.A céljainkért meg kell dolgozni!" És én keményen megdolgoztam azért,hogy egyszer ezt a kilátást láthassam,hogy egyszer itt élhessek Londonban.Igen,azt hiszem most apa büszke lenne rám...

Éreztem,ahogy a könnyek elkezdenek gyűlni a szememben.Felfelé pislogtam,hogy megpróbáljam megakadályozni,hogy a könnyeim utat törjenek maguknak.Nem engedhetem,hogy Zayn sírni lásson.

Oldalra pillantottam,hogy megnézzem,vajon ő is gyönyörködik-e a kilátásban,de nem.Engem nézett.Szemeiben láttam,hogy nem érti az elérzékenyülésemet.

-Miért sírsz?Baj van?-kérdezte aggódva.

-Nem,dehogy,csak...-a mondatot nem tudtam befejezni,mert elcsuklott a hangom a sírástól.De ő nem szólt semmit,csak közelebb húzott magához,és a vállára hajtotta a fejem.Most már nem törődtem vele,hogy mit fog gondolni,utat engedtem a könnyeimnek.Csak sírtam ott fent London "felett".

Elkezdte simogatni a hajam,hogy megnyugtasson.Nagyon jól esett,bár ez még csak jobban felzaklatott.Apukám nyugtatott mindig így,mikor kicsi voltam és sírtam,ami valljuk be,elég gyakorta előfordult.Legtöbbször anyám miatt sírtam,vagy azért,ha veszekedtek a szüleim.Olyankor mindig apu nyugtatott így.Imádtam,mikor ezt csinálta.Apu halála óta senki nem csinálta velem ezt.Nagyon hiányzott már.

-Csssst-csitított Zayn,mint egy kisbabát,de abszolút nem zavart.Tulajdonképpen,örültem is neki,így már nem csak az én szipogásom hallatszott a fülkében.

Behunytam a szemem,hogy egy kicsit megpihenjek.Zayn még mindig a hajamat simogatta és nyugtatott.Már félálomban voltam,mikor Zayn szólt:

-Azt hiszem ki kéne szállnunk-mondta halkan.Óh...szóval már le is értünk.

Szó nélkül kiszálltam a fülkéből,de még a hazafelé út is szó nélkül telt.Csak Zayn próbálta néhányszor megtörni a csendet,de én nem akartam nagyon beszélgetni.Néha úgy látszott,mintha ő is gondolkodna valamin.

-Jó éjt!-mondtam halkan,mikor a lakásunk elé értünk.

-Jó éjszakát!-válaszolta.-Lucy?Én rontottam el valamit?-kérdezte aggódva.

Óh,Istenem,ezen gondolkodott idáig?De aranyos!

-Jaj,Zayn.Dehogy te.Nyugi,nem miattad sírtam.Ez...más.Ez egy hosszú történet-nyugtattam meg őt mosolyogva.

-Hú,akkor jó,ennek örülök.Azért...remélem egyszer majd elmeséled-mondta szomorú mosollyal.

-Majd meglátjuk.Köszönök mindent.Minden szuper volt...és ne haragudj rám.Oké?

-Szívesen.És nyugi,nem haragszom-mosolygott.

-Oké.Jó éjt!

-Jó éjt!-mondta aranyos mosollyal az arcán.És akkor olyat tettem,mit nem gondoltam volna magamról:búcsúzásképpen szorosan megöleltem.És ő nevetve viszonozta.
Ha tetszett a rész,kommentelj,mert nagyon sokat jelentene! Köszi! :) ♥
Az ötödik részt megpróbálom estére feltenni vagy pedig holnap délutánra. :)
*D